„Ház öltözék”: A függöny
Napjainkban, ha valaki otthonát szeretné berendezni, természetes dolognak számít, hogy a falat kifesti, vagy tapétát ragaszt rá, esetleg lambériával borítja, padlólappal, laminált parkettával, vagy pvc-vel szigeteli padlóját, kisebb – nagyobb méretű szőnyeget terít rá, az ablak elé pedig függönyt függeszt. Ez utóbbi ugyanolyan természetes, mint a lakás szigetelése. A függöny is egyfajta védelmet biztosít. Védelmet a kíváncsi szemek és a napfény és a huzat ellen.
Nehéz elhinni, hogy függönyt csupán a XVI. században függesztettünk Magyarországon először ablakaink elé. Természetesen a lakástextil világában is, mint a divat világában, először a gazdagabbak körében terjedt el. Ennek oka az, hogy ebben a korszakban még ritka és drága volt az üveg, ezért nem is alkalmazták ablakokra. Az üveg ablakok alkalmazása előtt papiros és vászon borította az ablakszemet. Ez a vászon az idő viszontagságaitól óvott, a függönynek azonban nemcsak ez a funkciója:
Román stílusú templomablak a 11. századból
Gótikus stílusú templomablak a 14. századból
A reneszánsz előtti évszázadokban az épületek, lakóházak ablakai kicsik, lőrésszerűek voltak. Ennek funkcionális oka van. A korábbi évszázadokban a gyakori háborúk, harcok, barbarizmus miatt vastag falakra volt szükség, hogy védelmet nyújtson. Ezekhez kicsi ablak társult, amit a védelem miatt alakítottak így ki. Ezeken kevés napfény szűrődött be. A reneszánsz előtt, a gótikus korszakban már nagyméretű ablakok borítják a katedrálisok falait. A szent terek hatalmas belmagasságát megtöltötte az „égi szférába vezető” fény, amely fényessége, világossága megerősítette az emberekben a természetfelettihez kötődő kapcsolatukat. A gótika vallásos ideológiáival ellentétben a reneszánsz= újjászületés, az embert, a földi örömöket helyezi a középpontba a vallás helyett, de a fény szeretete belső tereinkben örökre megmaradt.
A reneszánsz korszakban már a világosság, a napfény behatására vágtak ablakokat az épületekre. Azonban némelyik, kiváltképp, amelyekben üveg van, alkalmatlannak látszott a verőfényes oldalakon. Ennek elhárítására kezdtek alkalmazni függönyt az ablakokon. Függönyt, kárpitot az ablakra való alkalmazásának divatba jövetele előtt ajtók elé eresztették, ezek két oldalról behúzhatóak voltak, és „rúdról bocsátották alá”, mint napjainkban szokás.
Változatos méretű és formájú fémkarnisokat talál webáruházunkban!
Ügyeltek a harmóniára is, a rézkarikákon függő ajtókárpitok színét és szövetét a szoba bútorzatával hozták összhangba. Szokás volt ebben az időben a tükrök elfüggönyözése is, ezeket ugyancsak két oldalról kárpittal takarták. Valamint kárpitok borították a bútorokat, és a falakat egyaránt.
A klasszikus elegancia ma is divat! Rendelje meg új függönyét webáruházunkból!
Nem volt többé tetszetős az ablak belső széleinek látványa, ezentúl felülről és két oldalt lefutó kárpitot függesztettek fel, mint az ajtók esetében. A nem reprezentatív helyiségekben, mint például a kamrában már csak egyszerű „paraszt szőnyeget” használtak erre a célra. A drága alapanyagból készült szövetek mutatták tulajdonosa gazdagságát, ezért ezt központi, nyilvánosság számára is látogatható helyiségekben volt célszerű felfüggeszteni.
Modern kori anyagbemutató egy barokk kastélyban
Forrás:
Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI és a XVII. században, Helikon, Budapest 1986
http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net_marosi/Marosi.htm#d0e3772 : Marosi Enikő: A középkori művészet történetének olvasókönyve, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 1997
